Harangláb
Az Őrség sohasem tartozott a gazdag vidékek közé. Földje agyagos, így mezőgazdasági termelésre nem megfelelő, főleg Magyarországon, ahol a „fekete föld”, mint a legértékesebb föld művelés szempontjából, nagy kiterjedésben található meg. Az itt élő emberek elsősorban védelmi szerepet játszottak, így idő sem volt földművelésre.
Függetlenül az uralkodó vallásától, az emberek hívők voltak, de a „faluknak” nem volt elég pénze, hogy „Isten házát” felépítsék. Helyette építették, az úgynevezett haranglábakat, mely imára hívta a híveket. Sok helyen már nem található meg, de az Őrség pár településén még felelhető az építmény. Ennek oka, hogy az első világháború alatt államilag, fegyver és lőszer gyártására minden községtől, ellenszolgáltatás nélkül el-"rekvirált"-ák a harangokat. Később, a faluk által kezdeményezett gyűjtéseken adtak össze annyi pénz, hogy újonnan tudják harangjukat öntetni.
Pankasz
Gödörháza
Gödörházán találhatjuk a következő „szoknyás” fazsindelyes református haranglábat, mely később, 1790-ben készült. Jellegében eltér a pankaszi haranglábtól. Itt már nem használtak zsúptetőt és az alsó szerkezete jobban hasonlít egy házhoz. Technikailag kisebb kihívás volt ennek a megépítése.
Szomoróc az I. világháborút követően a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a trianoni béke után Magyarországhoz tartozott. Emlékharangja erre a nehéz és hányatatott sorsa emlékeztet.
Az emlékharangon a következő felirat olvasható: "Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakossága 1922. évben."

